Kedves Látogatók!

Örömmel tájékoztatlak benneteket, hogy végre elindítottam saját Facebook felületemet, melyen keresztül napi/heti rendszerességgel tudom megosztani a műhelyemmel kapcsolatos legújabb híreket és közvetlenül tudom tartani a kapcsolatot mindazokkal, akik kéréseikkel, kérdéseikkel, esetleges vásárlási szándékukkal megkeresnek. Kérlek titeket, kattintsatok bátran a fenti Facebook ikonra, „lájkoljátok” az oldalamat és kövessétek nyomon tevékenységemet! Maradok továbbra is köszönettel! Varga Zoltán


2017 április 20.

A mai napon a SPACEart.de megörvendeztetett pár kedves fotóval. Történt úgy másfél éve, hogy az oldal tulajdonosa berendelt tőlem egy nagyobb szállítmány arachnidot viszonteladásra. Olyan sokáig pihentette az elküldött rovarokat, hogy idő közben a saját készletem teljesen megcsappant. A gumiforma tönkrement, én pedig kedv hiányában nem voltam többé érzelmileg érdekelt, hogy újra beindítsam a gyártást. Az utóbbi hónapokban sorra kaptam a megkereséseket, de mindenkit elhajtottam, mert a bogár 3.0-ás verziója csak nem akart elkészülni.

A panelból (Örs vezér tér) még 2004-ben költöztem az agglomerációba. A kertes házban végre lett saját műhelyen és elegendő terem, ahol végre kit tudtam élni az olthatatlan kreativitásomat. Akkor még nem szobrászkodtam, inkább maketteztem, de mivel pénzem sem akkor, sem pedig korábban nem volt az előre gyártott kittekre, így már kiskoromtól magam kezdtem mindenféle dolgokat legyártani. Ezen az oldalon jó pár ilyen alkotásom megtalálható, amiket bátran nevezhetünk Varga Zoltán első korszakának. Az időrendiség miatt van, hogy az oldalra feltöltött dolgok minősége hullámzó. Anno a SPACEart.de volt az ihletettségem egyik forrása. Nem is álmodtam róla, hogy egyszer a saját munkám is fel fog kerülni arra az oldalra. Hasonlóan voltam egyébként a Games Day trófeával is. Az ember sosem tudhatja, mit hoz a jövő. A lényeg az, hogy hinni kell, mert másunk sincs ezen a világon, csak a hit, ami Isten legszentebb ajándéka. Ha van hited, mindened van. Ha nincs hited, szegény vagy, mint a templom egere!

Most, hogy a SPACEart.de oldalt kipipáltam, jöhet is a Louvre! (HAHAHA)


2017 április 12.

A Gyűrűk Ura világában 5 mágus (istar) kapott helyet, közöttük is Barna Radagast a legaranyosabb. Rhosgobel környékén él, ráadásul igen nagy békességben és harmóniában a természettel. Kis háza közvetlenül a Bakacsinerdő határán áll, közel a Régi Erdei Úthoz. Legközelebbi és talán egyetlen barátai az erdei állatok, akiknek a nyelvét meg is érti. Eredetileg azért küldték Középföldére, hogy Szauron ellen harcoljon, de az ő barátságos természetétől igen messze állt a hadakozás. Jóindulatú, de kissé naív mágus, aki életét a pipafűnek és az állatok gondozásának szentelte.

Viszonylag hamar elkészültem a szoborral, de egyéb elfoglaltságok miatt csak most juttottam el a kiadásáig. Az összetett munka eredményét magad is láthatod, ha a fenti képre kattintassz.


2016 december 5.

Lezajlott az év terepjátékos berkekben legjelentősebb össznépi találkozója, ami 1997-óta biztosít helyet a Golden Gobbo festőversenynek. Az idei évtől részben lekerültek Ubi válláról a terhek, mert a szervezést a HammerTime Cafe tulajdonosi köre vezényelte le. Új időkhöz pedig új trófea dukál. Kis késéssel adtam át öntésre a Sebitar Workshopnak az elkészült mesterdarabot, így Liszka Geri és csapata csak az utolsó napokban tudta lefesteni a trófeákat. Annyit ígérhetek, hogy ha legközelebb nem jön közbe semmi, jövőre személyesen fogom sorjázni és lefesteni az öntvényeket, továbbá személyesen fogom leszállítani azokat a HT csapatának. Szomorú hír, de a rendezvény előtt pár nappal hunyt el szeretett nagymamám, amit nem az oksági viszony miatt említek, hanem mert szeretnék tisztelettel adózni a személyének. Ha valakinek ajánlhatnám a trófeát, a nagymamám lenne az. Sokkal tartozom neki és a trófea tényleg nem is jöhetett volna létre szeretett nagymamám nélkül, aki a szobrász nagypapámmal karöltve óvta gyermekkoromat. Nagy fájdalommal tölt el a tudat, hogy életének 77. évében vett kényszerű búcsút szeretett papámtól, édesanyámtól és a családom többi tagjától. Isten nyugosztalja!

Visszatérve a rendezvényre, üdítő színfoltként hatott Liszka Geri és a walkie-talkie, amivel építési felügyelőket és brigádvezetőket megszégyenítő precizitássa vezényelte le a rendezvény szervezését. Sajnos asztalból most sem volt elég, ami jelzi, hogy a rendezvény utáni érdeklődők a jelenleginél egy számmal nagyobb termet is bőven meg tudnának tölteni. A hangulat közvetlen volt, így a rendezvényen első alkalommal tiszteletüket tevő vendégek sem érezhették körön kívülinek magukat. Számomra például ez volt az első alkalom, hogy saját gyártású figurával neveztem a festőversenyen, ami a csodálatos felhozatalt tekintve öreg hiba volt! :D Sajnos nem volt olyan kategória, ahova a saját készítésű mellszobromat be tudtam volna passzírozni, így első festésemmel rögtön a profikkal kerültem össze, ahonnét már akkor kiestem, amikor figurámmal az asztalhoz léptem. De nem sajnálom, mert MAXxxx kedves vigasztalása “erős volt a mezőny” felbátorította a jövőbe vetett hitemet.

Érdekességként jegyzem meg, hogy Czuppon Geri haverommal a Silverland asztala mellett kaptunk helyet, ahol volt szerencsém megismerkedni Lacza Péter Úrral. Ebben önmagában semmi különös nem lenne, viszont gyerekkorom óta szerettem volna eljutni a Silverland üzletébe, ami alkalom híján sosem jött össze. Arra pedig nem is számítottam, hogy egyszer a hegy jön Mohamedhez. A rendezvényről már az illendőség miatt sem tudnék negatívan nyilatkozni, viszont az elérhető asztalok számát valamilyen módon növelni kéne. A rendezvény elkezdte kinőni a teret, ami szerintem nagyon jó dolog! Ubi alatt szépen felcseperedett a gyermek, a HammerTime csapatának pedig az a feladat jutott, hogy a kamaszból felnőtté vált fiatalembert férjül adja a bálkirálynőhöz. Köszönöm, hogy ott lehettem!


2016 november 24.

Ez egy olyan bejegyzés, amivel régóta adósa voltam az oldalnak. Még a jogosítvány megszerzése előtt vettem egy igen jó állapotú Swiftet. Töredelmesen bevallom, eredetileg egy Golfot akartam vásárolni és lett is volna rá pénzem, de a körömben lévő sofőrök lebeszéltek róla. Ahhoz pedig túl drága lett volna, hogy vezetési tapasztalat hiányában összetörjem. Én pedig végül annyira beleszerettem a népautóba, hogy teljesen feladtam az eredeti elképzeléseimet. Amikor megvettem a "gépszörnyet", rögtön igyekeztem egyedivé varázsolni. Úgy döntöttem, hogy készítek a kormányra egy emblémát. Ez meg is történt, de közben annyira belemelegedtem az alkotásba, hogy néhány medált is készítettem belőle. Ez sok évvel ezelőtt történt, a munka pedig csak a saját kreatív vágyam kielégítését szolgálta. Mivel a kormányban nem volt légzsák, így a régi embléma helyére minden további nélkül fel tudtam szerelni a saját alkotásomat. Mazsi haverom azzal rémisztgetett, hogy ha egyszer lefejelem a kormányt, mozgó reklámtábla lesz a homlokomból. A következő frissítés december első vasárnapján lesz esedékes. Tudjátok, Games Day! ;)


2016 november 21.

"Tudja, mi a különbség a tévedés és a hibázás között? - Az, hogy bárki elvéthet valamit, de az hibává csak akkor válik, ha elmulasztja kijavítani." - Mitth'raw'nuruodo THRAWN

Valamikor 1995 - 96 környékén törióra előtt az egyik osztálytársam (név szerint Szabó Gábor) egy megtépázott, mezőgazdasági feldolgozásból visszamaradt, saláta állapotú Star Wars könyvvel ajándékozott meg. Szegény könyv igen csúfondáros állapotban volt, talán ez vihette rá Gabo haveromat, hogy végül önként mondott le róla. A könyv előlapján egy dél-amerikai diktátor feszített, akit csak a vörösen izzó szempár különböztette meg a néhai Juan Domingo Perón alakjától. A Csillagok Háborúja folytatódik, Timothy Zahn - A Birodalom örökösei. Ennyi nekem bőven elég is volt arra, hogy szerelemre gyúljak és már töriórán meg is kezdtem a mű feltérképezését. Abban az időben még nem volt internet, az ingyen csemege pedig felért egy nagydózisú káprázattal. Faltam a sorokat és már töriórán úgy tettem magamévá az irodalmat, mintha az testrészemként született volna velem a világra. A könyvről kialakított véleményem 20 év alatt jottányit sem változott. Irodalmi mélységét tekintve ez a ciklus a Jedi Visszatért teljes értékű folytatása. Thrawn admirális karakterével új értelmet nyert főgonosznak lenni a Star Wars világában. A könyv olvasása közben önkéntelenül is neki szurkoltam. Talán azért, mert az emberben duálisan van jelen a ráció és az igazság érvényre jutásának a kívánalma. Thrawn főadmirális a ráció oltárának első olyan "főgonosza", aki megérdemelte volna a győzelmet. Sokrétű karakter, akit nehezen lehet a jó és rossz tematikája alapján bekategorizálni. A Lázadók című sorozat 2. évada óta terjedtek pletykák a lehetséges filmes megjelenéséről, nekem pedig már a 3. évad beharangozója alatt rettentően megtetszett az animációs alteregója. Egy másodpercre sem volt kérdéses, hogy szoborba fogom önteni. Már az új évad debütálásával együtt piacra akartam dobni, de a közelgő Games Day miatt némileg át kellett szerveznem a szobrászati prioritásaimat. A HammerTime Cafe megrendelése picit eltolta az admirális belépőjét, de ami késik, nem múlik. Thrawn megérkezett, az öntvények elérhetők, a szobor megteszi első lépéseit és önálló életre kel. 1996-ban elindult egy misszió, aminek 2016-ban a végére értem.


2016 november 19.


2016 november 18.


2016 április 18.

Klendathu egy olyan ikercsillagrendszer bolygója, melynek gravitációja tömegével hozza létre az aszteroid - övezet rovarmeteoritjait. Naprendszerünk létérdeke, hogy elpusztítsuk Klendathut! Aki szolgál, állampolgárságot kap!

A 6-os számú mobil űrgyalogos hadtest már a nagy K-nak becézett bolygón harcol, én pedig úgy döntöttem, hogy felújítom azt a modellt, amit munkásságom pályaindító alkotásának tartok. Mindig nagy pillanat visszatérni oda, amiből egy valamilyen felépítmény szellemisége ered. Nálam pedig kétség kívül a Csillagközi Invázió című film témaadó Arachnid harcosa az, ami megihlette a mára már kiterjedt méreteket öltött foglalatosságomat. Mivel az eredeti modellem felett némiképp eljárt az idő, így rászántam magamat, hogy új formában, 2.0 verziószám alatt örökítsem át az utókornak a Tippett Stúdió (Phil Tipett) időtálló mesterművét. Megközelítésem az évek során mit sem változott, de némileg kifinomultabb lett a tudományom, így a filmben látható modellhez igen közelálló replikát sikerült letennem az asztalra. Megőrizve az eredeti méretarányt, de emelve a részletességen és filmhűségen, olyan mérföldkőhöz értem, amire remélhetőleg nagyon kellemes érzésekkel fogok visszagondolni a jövőben, ami egyszer talán el fogja hozni a modell harmadik verzióját is.


2016 február 18.


2015 december 2.


2015 március 15.

Kedves Olvasó! Nagy örömömre szolgál, hogy végre bejelenthetem, sikeresen lezajlott a D21-es Bázis rendezésében tartott Brave Hearts wargame verseny. Átadásra kerültek a trófeák, mindenki boldog és így végre én is megmutathatom, milyen nagyszerűek is lettek a szoborról készített öntvények. (Külön köszönet illeti a Sebitar Workshopot a gyors és hibátlan munkájáért!)

További képekért katt -> IDE <-


2015 február 12.

Megérkezett év első frissítése...Yipikaye.... Jó okkal tartott ennyi ideig a várakozás, ugyanis titokban kellett dolgoznom a legutóbbi megrendelésemen és még most sem írhatom le, hogy mely esemény kapcsán készítettem el a legújabb szobromat. A téma, amint az a fejlécből is kiderül, Warhammer 40K. A kedves megrendelő igénye szerint egy pörölyt és egy lánckardot (...vagy láncfűrész? Nem ismerem pontosan az Impérium terminológiáját.) kellett egy trófeába öntenem. Külön kérés volt, hogy az öregvilág egyik ork harcosa álljon szembe az Impérium nem kevésbé nagyszerű űrgárdistájával. Egy ilyen ínycsiklandozó felkérésre elvből nem mondhattam nemet. Különben is, már régóta kikívánkozott belőlem egy űrgárdista, az orkokat meg alapból kedvelem. Maga a trófea különálló részekre bontható, így a talp, a kezek, a fegyverek, mint részelemek eltávolíthatóak. Ellenkező esetben lehetetlen lett volna kiönteni, bár meg kell jegyeznem, hogy az öntvény csak az elkövetkező napokban fog elkészülni, így arról még nem áll módomban értekezni. Sajnos az időm az utóbbi két hónapban elég szűkösre volt szabva, de végül közel 100%-osan sikerült megvalósítanom azt, amit elterveztem, így nagy megelégedéssel adtam át a szobrot sokszorosításra. Ha lett volna még egy kis időm, akkor némileg cizelláltam volna az ork pörlyén és talán az űrgárdista páncéljára is kerültek volna további kiegészítő jellegű díszítések, de mivel már elértem a kitűzött célt, így nem üldöztem tovább az áhított tökéletességet. A munka kicsivel több mint 2 hónapot vett igénybe (idő közben azért másra is szánnom kellett némi időt) és hogy a hév se vesszen el a hosszú idő alatt, a Space Marine PC-s játékkal tartottam fenn a lelkesedést. Meg kell mondanom, szerintem piszok jó játékot hozott össze a Relic Entertainment. Annak érdekében pedig, hogy a világot mind jobban át tudjam érezni, el is kezdtem olvasni Ian Watson teljes WH40K univerzumát. Az is nagyon tetszik, de még vagy egy év, mire az egész könyvet kiolvasom és utána jöhetnek is a Dan Abnett regények. A trófea születése tehát több volt, mint alkotás, sokkal inkább tanulmányút egy számomra még meglehetősen új univerzumban.

 

Mostanában egyre több megrendelést fogadok, ami jó, sőt...nagyszerű, de azért ide is leírom, hogy ha valakinek különleges igénye támad, esetleg rendezvényre, vagy ajándékba vagy csak magának szeretne szobrot gyártatni, nyugodtan keressen meg. Minden kérést igyekszek megválaszolni és ha az ötlet nekem is tetszik (értsd: el tudom készíteni), akkor szívesen állok neki bármilyen munkának. Egy megrendelés teljesítésénél nem feltétlenül a pénz dominál, de nyilván az sem elhanyagolható szempont. Bármilyen óhaj - sóhaj esetén ide tessék írni: vorennaal@freemail.hu Köszönöm!


2014 november 30.

Jó reggelt! Akár ezzel a felkiáltással is kezdhetném bejegyzésemet, mert olyan gyorsan történtek az elmúlt hetekben a dolgok, hogy szinte még fel sem eszméltem és már kész is lett az új miniatűröm. Az elmúlt 3 hétben gőzerővel dolgoztam, hogy időben teljesíteni tudjam a kedves megrendelő igényeit. Illetve dolgoztunk, mert a Sebitar Workshop minőségi munkája nélkül ez a project sem valósulhatott volna meg. Külön köszönetet kell mondanom Daninak, amiért fénysebességet megszégyenítő gyorsasággal állt neki kiönetni 60 darabot ebből a miniatűrből, illetve egy picit még annál is többet, de hogy hol is áll majd meg a mérleg, azt még nem tudhatjuk. (remélem, az egymilliomodik meg is lesz jövő karácsonyra...:) A Kaland Játék Kockázat könyvek egyik borítóján szereplő alakot kellett kidolgoznom. (nevesítsük: Bajnokok próbája)

Én ígértem, hogy lesz még több szobor is a méltán híres könyvfolyamból és tessék, már meg is született a nagyszerűen heroikus barbár. Nem voltam rest és gyorsan lemorzéztam Facebookon Jamie Frynak a Kaland Játék Kockázat könyvek angliai helytartójának, hogy itt magyarhonban látott napvilágot Lord Carnus egyik nemezise (ő az a személy, aki Titán hőseit rendszeresen ereszti össze, hogy azok egymással és a méltán híres Halállabirintus kazamatáinak szörnyeivel megküzdve elnyerjék a fődíjat.) Megkérdeztem Jamie uraságot, miként lehetne jogilag tisztán értékesíteni a figurát, amire részben már kaptam is választ. Úgy áll a dolog, hogy az elmúlt hónapokban két startup cégnek Steve Jackson és Ian Livingstone már értékesített jogokat, természetesen nem kis pénzért, így Jamie javasolta, hogy keressem meg ezt a két céget és ajánljam fel szerény szolgálataimat. Természetesen ezt nem fogom megtenni, mert az én kis startupom nem társul mással, csak Sebitárral. :D De azért megérdeklődtem, mennyiért kínálják a részleges jogokat és a válasz....nos, az még nem érkezett meg, de én türelmes ember vagyok.

Nézzük a további finomságokat. Megjöttek az első TV maci öntvények. Nyami - nyami.

Mielőtt az LFG.hu -ról valamelyik szuperjogvédő betámadna, örömmel szeretném elújságolni, hogy kedves jogász ismerősöm nem volt rest és megérdeklődte, hogy kinél vannak a jogok, illetve lehet -e a TV Macit bármilyen jogdíj megfizetése nélkül gyártani. A válasz: IGEN, LEHET! Korábban már nekem is feltűnt, hogy elérhetőek a neten plüss TV maci replikák, de azt hittem, hogy valamennyi illeszkedik az aczéli kultúrpolitikába (tűr, tilt, támogat), ezért igencsak meglepődtem, hogy a TV Maci nem esik különösebb jogvédelem alá. Viszont képzeljétek, a VUK igen. Azt nem gyárthatnám le. (persze fogom, mert imádom Vukkot, csak nem adhatnám el.) Szóval a TV Maci gyártása sínen van és így az LFG élharcosai is felszabadulnak kis időre, hogy foglalkozzanak az olyan kevésbé jelentős problémákkal, mint, hogy emberek alszanak az Örs Vezér tér aluljárójában és pár emberen kívül más le se szarja őket. Komolyan mondom, néha szoktam nekik meleg kaját venni, de az a közömbösség, amivel a neten olyan nagyon bátor jogharcosok elhaladnak mellettük, felháborító. Úgyhogy tessék szépen kimenni az Örs Vezér Tér aluljárójába és a netes erkölcsvédelem helyett tessék nekik meleg ételt vásárolni.

Karitatív dolgokról kanyarodjunk is vissza a macira. Mennyibe fog fájni egy TV Maci? Nos, azt még meg kell álmodnom, de az már biztos, hogy festve is meg lehet majd vásárolni. És képzeljétek, az első megrendelés már le is lett adva, úgy értem, az édesanyám kiadta az ukázt, hogy neki kell egy macika karácsonyra. Persze Ő ajándékba kapja. És lehet egy ilyen kérésre nemet mondani? Ugye, hogy nem. Mindenki másnak persze fizetnie kell érte, mert szegény az állam. Az eredeti maci a forma leválasztásakor picit megsérült, de már javítottam, csak még le nem festettem. Természetesen a jobb oldalon álló mesterdarab festése sem végleges, hiszen a formázás miatt nem cizellálhattam agyon, így a galériát csak akkor nyitom majd meg, ha már egynek a festését véglegesítettem.

   

A maci jó...a maci finom.

Elmondok hozzá egy történetet is. Egyszer volt, hol nem volt...kiscsoportos voltam az oviban és az egyik srác folyton piszkált. Józsikának hívták és nagyon rossz gyerek volt szegény. Nem az ő hibája, de igen csúnyán viselkedett. Valamiért az volt a vágya, hogy engem folyton bántson. Talán csak barátokat akart, talán az elfojtásait élte így meg, de igazi kis terror Tóni volt a gyerkőc. Engem rögtön és mindig megtalált magának és ahol tudott, módszeresen igyekezett is bántani. Szóltam a szüleimnek, Ők pedig igyekeztek beszélni Józsika meglehetősen egyszerű szüleivel, de hiába. Egy nap Józsika gondolt egyet és játék közben nekib@szott az ovi zöld kerítésének. A kerítés sokkal erősebb volt mint a fejem, így a jobb szemöldökömön még mindig ott a csínytevése eredménye. :D A fájdalomtól kicsit ordítottam mint az állat és az egyik kedves óvó néni (aki tényleg kedves volt, mert a többség az hülye 3,14csa volt) elrohant velem a balesetire. Ott szépen leápolták a sebet, majd 4 évesen megkaptam életem első tetanusz injekció. A fájdalomtól úgy ordítottam, hogy be kellett hívni 2 ápolót, akik lefogtak, leszorították a kis testemet, miközben a dokinéni beadta a lábamba a szurikát. Csakhogy a lábam közben görcsberándult, minekfolytán a tetanuszt olyan kibaltázott fájdalmasan adták be, hogy a fájdalomtól gyakorlatilag elájultam. Nos...amikor már lábra tudtam álni, az óvó néni vígasztalt, simogatott és amikor mentünk haza, az Örs vezér téren az aluljáróban a kedves óvó néni megvette nekem a TV-maci című füzetecskét. Az oviban a tetanusztól felment a lázam, így a füzetet szorongatva aludtam egy pokrócon és vártam anyukámat. A füzet ott volt velem és egy része, egy része valahogy belém került. Addig a TV maci csak egy figura volt, de amikor megláttam a füzetben a maci tervrajzát (mert volt benne tervrajz), ott valami végérvényesen eldőlt és megpecsételődött. Tudtam, hogy ez valami fantasztikus dolog. Megértettem, hogy amit addig csak egy figurának láttam, amögött rettentő, már - már valami teremtő erőfeszítés rejlik. Talán az volt az első löket, ami alkotásra ingerelt. A maciság lényege nekem jóval több, mint egy kedves figura a TV-ből. A maci nekem védelem a Józsik ellen, a Maci az emberi kreativitás legerősebb kivetülése. A kreativitásé, ami legyőzi az egyszerűséget. A maci jó...a maci finom.

Ilyen volt a füzet, amit az óvó néni megvett nekem az Örsön az aluljáróban...köszönöm szépen!

És akkor a jövőről (mert azt is látom ám!)

Belenéztem Galadriel tükrébe és hatalmas látomásom támadt.

Látomásomban az asztalomnál ültem egy szál gatyában és a számítógépem monitorján Warhammer 40K űrgárdisták és alávaló orkok képeit pörgettem vadul. Egy 10 - 15 centiméter átmérőjű kört is láttam az asztalomon, amin domborműként emelkedett ki egy véres összecsapás mementója. Egy rendezvényt is láttam, aminek az apropójából ezt az alkotást faragtam. Fiatalok gyűltek össze az ország minden szegletéből, hogy saját csapataikkal győzelemre vigyék az Impérum és a császár ügyét. Látomásom élő volt bizony, aki nem hiszi,hívja fel a telejósdát és érdeklődje meg, hogy igaz -e amit láttam.

És még láttam mást is. Azt, hogy Dani hamarosan elkezdi önteni a Sziklatornyot....ugye Dani jól láttam! :D


2014 október 26.

Kedves Látogató!

Mint azt nyilván te magad is észrevetted, az oldalam az utóbbi hónapokban nem igazán frissült. Az oldal nem szünt meg létezni, ahogy az alkotói kedvem sem hagyott alább, viszont valamikor az utolsó bejegyzés idején váltottam munkahelyet, ami némileg átrendezte az életemet (több műszakos munkarend, 10 óra munkavégzés naponta stb.) Mindeközben természetesen sok időt fordítottam a toronyra is, így a minap végre be is tudtam fejezni azt. Sok megrendelés teljesítése van folyamatban, melyekről lehetőségemhez képest igyekszem majd gyakrabban hírt adni.

Ami a tornyot illeti, a tervezés és építés folyamata megfelelő gyakorlatul szolgált a képességeim fejlesztésére. Persze ez igaz valamennyi új modellemre, de a torony esetében ez némi többletet is jelentett, hiszen itt főleg a strukturális látásmódomat kellett használnom. Kevés a lekerekített forma, sok az egymást záró szög. Ráadásul a Sebitar Workshoppal megegyezve egyből úgy alakítottam ki a tornyot, hogy azt egyéb kiegészítő elemekkel, egy komplett szett formájában tudjuk majd értékesíteni. Még sosem dolgoztam olyan egyedi modellen, amihez ennyi kiegészítő alkatrész járt volna. Természetesen valamennyit igyekeztem azonos színvonalon elkészíteni.

A torony tetején egy csillagvizsgáló foglal helyet, azonban az eredeti ötlet szerint oda egy sólyomembert szántam az egyik Kaland Játék Kockázat könyvből. Még turult is vizionáltam a helyére, míg végül arra az elhatározásra jutottam, hogy ha egy mágus lakja a tornyot, akkor oda más nem is kerülhet, csak csillagvizsgáló.

A folyón átívelő híd picit olyan, mint ahol Aragorn és Arwen a Gyűrűk Urában búcsút intenek egymásnak, bár a koncepció nem innen származik, de tudat alatt végig ott működött bennem a jelenet diktálta életérzés. Egyébként pedig azt találtam ki, hogy a folyó mágikus, ezért nőnek mellette olyan nagyra a fák és gombák. Ezért is méreteztem túl a gombákat. Az ötlet egyébként a Cherubion Alkonya című könyvből származik, ahol a martalócok bázisát ilyen hatalmas gombák veszik körül, és aki átmegy a gombák alatt, az halálos gomba spórák sokaságát kapja a nyakába. Persze az én tornyom gombái nem halálosak, csak a patak bűvös vize hatott jótékonyan a flórára, így hát meglehetősen méretesre nőttek. A híd félig le van omolva és korhadt, üszkösödő gerendák alkotják. Eredetileg lett volna ott egy második oszlop is, közte pedig átível volna egy felvonható fahíd, de az alap mérete miatt ezt a koncepciót kénytelen voltam elvetni és a második oszlopot egy nagy fával helyettesíteni. A csillagvizsgáló hátulján pedig van egy törpe arc, amit utoljára találtam ki. Az a rész elég üres volt és éppen ezért akartam még egy vízköpőt, ami összhangban áll az alatta helyet foglaló nagyobb arccal.

Végül pedig ejtsünk néhány szót a hátsó részről. Eredetileg egy titkos lépcsőt terveztem oda, ami kacskaringósan futott volna fel egy a torony 1/3-ad részéig érő szikláig, de helyhiány miatt ezt is kénytelen voltam elvetni. Mire már majdnem befejeztem a tornyot, akkor jöttem rá, hogy a felépítmény hátsó részére kéne egy motívum, valami egyedi, ami megváltoztatja a torony aszimmetrikus felépítését és kidomborítja a hátoldalt. A torony zsúfolt bejáratához nagyon kevés volt a hátulsó rész szegényes kialakítása, ezért először egy kéményt építettem, majd a nagy arcot, végül pedig kapott egy balkont és némi támasztékot. Az archoz az ötlete a Smaug pusztasága művészeti albumból Beorn karakteréről készült egyik korai vázlat adta.

Zárásként pedig had említsem meg, hogy a torony természetesen a Sebitar Workshopon keresztül hamarosan elérhető lesz. Nagyon sok energiát fektettem bele és tettem mindezt azért, hogy örömöt és emlékezetes pillanatokat szerezzek magamnak, de mindenekelőtt azoknak az embereknek, akik majd megvásárolják és kifestik a tornyomat. Rengeteg dologgal fel lehet még ruházni, de már a kifestése is sok izgalommal kecsegtet. Várom már, hogy megnyithassak egy galériát azoknak a kedves vásárlóknak, akik majd saját kreatív festő és díszítő tudásukkal emelik a művem színvonalát. Ami pedig a jövőt illeti....az alkotás nem áll meg, ugyanis már a legújabb miniatűrömön dolgozom.


A torony galériája -> IDE <- kattintva érhető el, vagy megtalálod a baloldali menüben.


2014 április 4.

A hatodik bejegyzést időzíthettem volna két nappal későbbre, hogy jelentősége legyen és passzoljon is a dátumhoz, csak éppen minek. :) Ahogy most áll a torony, jó néhány bejegyzés hátra van még a befejezésig. Amikor elkezdtem dolgozni rajta, úgy terveztem, hogy 2 hét alatt össze tudom majd dobni. Valójában ez a torony egy kis lazításnak indult, amit két project közé iktattam volna be, de túlnőtte magát és mostanra már én is eléggé belebonyolódtam. A napokban elkezdtem kifaragni az vízköpőt, ami végül egy angyal lett, vagy valami ahhoz hasonló lény, bár még nincs teljesen készen. Ki kellett gondolni a támasztékot is, ami újabb kihívás elé állított. Még nem döntöttem el, hogy kettő vagy inkább négy szobor kapjon majd helyet a tornyon, a végső döntést csak a kémény megépítését követően fogom meghozni. Kéménynek pedig valami díszeset szeretnék faragni, valami olyat, ami kissé elüt az épülettől. Most kicsit lassan fogok vele haladni, mert kevesebb időm lesz dolgozni rajt, de magam is nagyon várom már a végét.


2014 március 22.

Kezdjük egy kellemes meglepetéssel! Bekerülhet az ewok miniatűröm a Cool Mini Or Not 2013-as évkönyvébe. A kiválasztás folyamata még zajlik, de már megkaptam az értesítőt, hogy a közönségszavazatok alapján benne vagyok a lehetséges személyek körében. Mivel festetlenül értem el magas pontszámot a figurámmal, így nem gondolom, hogy a nyomtatásban megjelenő könyvbe is helyet fogok kapni, mert ott szerintem csak festett minik kapnak helyet, mindenesetre értesítve lettem és most kell küldenem nekik egy nagyobb felbontású képet, hogy ha a végső rostán is átmegy a figura, legyen mit a nyomdába küldeni.

És akkor vissza a toronyhoz. Elkészítettem az első tetőtéri ablakot és kialakítottam három támgerendát is. A toronytető 8 szegmensből áll, így mindegyikhez tartozni fog majd egy tartóív, de csak minden második rekeszhez készítek ablakot. Ezt még annyiban pontosítanám, hogy hátul nem egy tetőablak (és tartóív), hanem egy kémény kap majd helyet, ami a torony középső részénél fog kezdődni és a csúcsig ér, ahol pedig egy szárnyas sas kap majd helyet (vagy turul). Most 18 cm magas a miniatűr, de a turul csúcsdísszel lesz az még magasabb is.


2014 március 19.

Visszatértem! Be kellett iktatnom egy kis szünetet, hogy friss energiát gyűjthessek a további alkotáshoz, meg némi ihletet merítsek a folytatáshoz, mert idő közben némileg leapadt a kedvem. Viszont így volt időm gondolkodni a tornyon és megtervezni a hátralévő részeket. A cserepek faragása türelemigényes feladat, először apróra vágott papírral próbálkoztam, de nekem jobban bejön, ha mindent anyagából faraghatok ki. Lehetséges, hogy a Pajkos Póni fogadó esetében ez a koncepció meg fog majd változni, de a tornyon már a képeken látható módon, szabályosan faragva fognak állni a cserepek. Reneszánsz ablakokat helyeztem a kutyaházra, mert a robosztusabb román építészeti stílust kevésbé érzem közel egy ilyen vékony sziluettel bíró toronyhoz. Meg amúgy is jobban szeretem a cirkalmas dolgokat, a minél több stukkót és díszítést, mint az egyszerűbb, sima falakat és résnyi ablakokat. Amit még nem találtam ki, az a torony csúcsdísze. Van egy kéményes koncepcióm, de még nem érett meg igazán, majd meglátjuk, hova fejlődik a mű.


2014 február 24.

Apró léptekkel haladok a toronnyal, most például az első "kutyaházon" dolgozom (így nevezem a tetővel rendelkező kitüremkedő oldalablakokat) és ebből még kettő darab lesz a tornyon. Pár boltívet is kialakítottam, de még mindig vannak ötleteim, hogy az újabb támgerendák és díszítések (például vízköpők) kialakításával miként tehetném még egyedibbé és stílusosabbá a tornyomat. Nem szeretném, ha giccsbe hajlana, de csak azok a modellek sikeresek a piacon, ahol az érdeklődőben első látásra megszületik az "karom - kell" életérzés. Persze ez a torony eleve megrendelésre készül, de a Sebitár is tovább akarja majd értékesíteni az öntvényeit, így számomra a jövőbeni megrendelők igénye is fontos. Most tehát itt tartok, meglátjuk, miként és hova fejlődik a torony.


2014 február 24.

Az utóbbi napokban meglehetősen sokat haladtam a toronnyal. Mivel az egészet magam tervezem, így a geometrián többet kell dolgoznom, mintha egy kész épületet másolnék le. Nem vagyok mérnök, de van némi természetes adottságom, ezért igyekszem úgy megalkotni a tornyot, hagy annak a felépítménye megfeleljen bizonyos alapvető fizikai kritériumoknak. Ami a képeken látható, az nagyjából az egész torony fele, jelenlegi magassága pedig talp nélkül 11,5 cm. Csak ennek a szegmensnek a készültségi foka megközelítőleg 30 százalékos, tehát rengeteg munka van még hátra és a torony felső részét még meg sem terveztem. Lesz egy folyó és egy azon átívelő, leereszthető kereszthíd a hozzá tartozó második pillérrel, ahogy az egyébként a lenti vázlatokon is látható. Azt találtam ki, hogy a folyó mágikus lesz, ami miatt hatalmas gombák nőnek majd a partján. És terveztem egy öreg fát is, aminek a gyökerei körbe fogják fonni az alsó részt. Továbbá minden torony elengedhetetlen része a titkos ajtó és az odáig vezető titkos lépcső, amit én sem szeretnék lehagyni a diorámámról.


2014 február 19.

Még adós vagyok a TV Maci befejezésével, jelenleg a festésén végzem az utolsó simitásokat, ugyanakkor haladni kell az egyéb megrendelésekkel is, így a héten hivatalosan is elkezdtem a munkálatokat a Sebitar Workshop megrendelésében készülő Sziklatorony miniatűrön. Kaptam némi instrukciót, ugyanakkor az alkotói szabadság biztos tudatában, saját ötlet alapján készítem a tornyot. A Sebitar részéről annyi volt a kérés, hogy a toronynak középen keskenyedő legyen a sziluettje, amihez tartani is kívánom magamat. Bármilyen munkába is fogok bele, előtte szeretek terveket készíteni. Inkább nevezném skicceknek, mintsem komoly terveknek, de nekem sokat segítenek ezek az egyszerű kis vázlatok, hogy a fantáziámat folyamatosan dolgoztassam. Nem mellesleg a munka végeztével érdekes végignézni, miként vált az ötlet valósággá és végül mennyiben tértem el a kezdeti tervektől. A munka végeztével jó néhány lapot tele szoktam rajzolni. Van, hogy az éjszaka kellős közepén látok neki rajzolgatni, mert alkalmasint támad egy jó ötletem amit érdemesnek vélek papírra vetni. A füzetem tehát mindig kéznél van, ha éppen megyek valahova, akkor a táskámban viszem magammal, máskülönben az éjjeliszekrényen tárolom, nehogy akár egy ötlet is a feledés homályába vesszen. A torony alapja egy MDF lap, amit bármely papír - írószer boltban be lehet szerezni. Maga a test pedig egy műanyag virágtartó, amiben a bambusszárakat árulják. Ami a többség számára szemét, az nekem sokszor érték, így a felhasználható flakonokat, kupakokat, háztartási műanyagokat stb. ki szoktam kukázni, vagy eleve ki sem dobom, mert én mindent fel tudok használni és különben sem hiszek a szemét létezésében. Nincs szemét, csak sok a fantázia nélküli ember, de ezen a hiányosságon lehet javítani.


2014 február 18.

Újházi Szandra egy 18 éves diáklány, aki a héten gondolt egyet és pusztán emberbaráti szeretetből hajlékába fogadott egy idős hontalan nénit, aki életét egy teljesíthetetlen banki tartozás okán (elhunyt a férje) éve óta az utcán élte. Szandra nem kereste a kifogást, nem fordította el a tekintetét, helyette a tettek mezejére lépett és példátlan módon magához vette a hányatott sorsú idős hölgyet. Cselekedete példaértékű, olyan dolog, amit sokunk évek óta hiányol a magyar társadalomból. Szandra nem a neten, nem szóban volt bátor, nem fórumokon volt jogvédelemből jeles, hanem a tettek mezejére lépett és mert szembemenni a társadalmunkra oly jellemző közönnyel. Oda mert lépni, ahonnan sokunk még a tekintetét is elfordítja. Az alábbi linken te is megismerkedhetsz Szandra és "Ica néni" szívpezsdítő történetével, illetve egy videót is megtekinthetsz, amiben az idős hölgy fejezi ki háláját Szandra önzetlen személye felé.

http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/tinedzser-fogadta-be-a-81-eves-hajlektalan-nenit

Videó: http://www.hir24.hu/belfold/2014/02/14/csoda-budapesten-hajlektalan-nenit-fogadott-be-egy-18-eves-lany/


Az alábbi számlaszámon magad is hozzá tudsz járulni Ica néni sorsának jobbra fordulásához. (Nem tenném ki a felkérést, ha magam már nem utaltam volna!) A számlaszámot Szandra ismerőse posztolta ki, - KATT -, azóta más oldalon is megjelent már.

Ujházi Szandra
OTP Bank: 11773425-03162947
A közlemény rovatba kérik beleírni: Ica néni részére


Tudom, most legszívesebben abba is hagynád a bejegyzésem olvasását és kattintanál is el, de kérlek ne tedd! Az emberben mindig felmerül a kérdés; ugyan miért utaljak? Majd jön a megnyugtató belső hang; "más majd utal". NINCS MÁS! Te vagy a MÁS! Ha te nem segítesz, nem segít más sem, ugyanis az ilyen helyzetekre elsőre mindannyian azonos pszichés válaszokat adunk és nagy lelki erő kell hozzá, hogy a félrekattintás helyett, az Index legújabb bulvárhíreinek az átnyálazása helyett elutaljuk 3 kifli és két péksütemény árát annak a személynek, akinek majd a "más" úgyis utal. Te építed a "Szebb jövőt" azzal, hogy nem gyakorolsz közönyösséget, hogy nem kattintasz el egy másik linkre és próbálod törölni az utalás gondolatát még az emlékezetedből is, hogy nem próbálsz ostoba kifogások mögé bújni; "...nekem se segít senki, én se segítek senkinek." Úgy építjük a valóban szebb jövőt, ha önzetlenül adunk magunkból, akkor is, ha minket folyton csak ütnek és ha sokan adunk, még ha oly keveset is, egy idő után átfordul a sokunk által annyira nagyon megvetett társadalmi közöny. A mi ellenségünk ugyanis a szívünkben megbúvó belső közöny, az érzelmi egyhangúság, ami folytonos átlépésre és félrenézésre késztet bennünket. Annak legyőzésére csak annyi kell, hogy kibillentsd magadat a hétköznapi megszokásból, az egyhangú érzelmi sivárságból és ha veled együtt más is erőt vesz magán és nemet mond a közönyre, akkor együtt arrébb tudjuk majd tolni az országra gördített köveket és akkor tényleg meg tudjuk majd valósítani a szebb jövőt. De ehhez az kell, hogy most aktivizáld magad és tégy akkor is így, ha neked más sosem segít. Lehet, hogy azonos helyzetben neked soha nem is fognak segíteni, de attól te még küzdj, aktívan járulj hozzá a közöny bomlasztásához, hogy a társadalmi ingerküszöb megváltozzon az országban. Most pedig ne kattints félre, hanem győzd le a késztetést, menj fel a bankod netes felületére és járulj hozzá akár 500, akár 1000 forinttal az ügyhöz. Ez a pénz az egész életedre vetítve semmi, de még heti szinten sem jelentős. Máskor gondolkodás nélkül veszel rajta cigarettát, sört, újságot, baromságot. Ami miatt ilyenkor mégis a fogadhoz vered a garast, a sok érzelmi gát, ami ebben az országban a szívedre rakódott. Vegyél erőt magadon, győzd le a megkötözöttségedet és segíts az embertársaidon. Hidd el, csak így valósulhat meg a szebb jövő!

2014 február 15.

Kis hatásszünet után ismét jelentkezik a TV Maci Híradója. Legfontosabb híreink; Maci és Paprika Jancsi koalícióra lépett a színeket illetően. Sikerült megállapodniuk, hogy ki melyik színpalettát kapja. A neten sok fénykép elérhető kettejük kapcsolatáról, de a fényképek szinte minden elkapott pillanatot kissé torzítottak, ráadásul a különböző jelenetekhez más és más figurát használtak az alkotók, így a színekben is van némi eltérés. A véget nem érő koalíciós tárgyalások eredményeként Maci és Paprika Jancsi kiegyeztek az alapszínekben és ez már jó kiindulási alapja lehet a további sikeres együttműködésnek. A festés egy bonyolult folyamat, aminek még az elején járok, de közel a befejezés.


2014 február 5.

Elérkezett az ötödik bejegyzés ideje is, ami véletlenül pont február ötödik napjára esett! :D Gyakorlatilag befejeztem a forma kialakítását, már csak igazítani kell rajta és kész is a TV Maci. Illetve még koránt sincs készen, ugyanis a fejét, kezét és a lábfejét kis homokkal meg kell hintenem, hogy azok a részek szövet benyomását keltsék, majd az egészet le kell lakkoznom, hogy el tudjam küldeni formalevételre. Miközben ezt a bejegyzést írom, már közel a végén járok a munkálatoknak, így a következő frissítésben már a kész figurával fogom köszönteni a kedves látogatókat.


2014 február 2.

Kezd alakot ölteni!


2014 február 1.

Egyéb elfoglaltság miatt most kevesebb időm jutott a macira, történt ugyanis, hogy Runner barátom (zagor.hu) kérésére újabb tucat Zagor figura került elkészítésre, amit innét is külön köszönök a Sebitar Workshopnak! A december 30-án megejtett bejegyzésemben megtaláljátok a képet a nagyszerű Zagor trilógiás díszdobozról (ehhez jár az ajándék figura), amit ezúton is köszönök Runnernek! Eddig is nagyszerű könyvek születtek már a keze alatt, ezért bátran javaslom minden kedves olvasómnak, ismerkedjetek meg ti is a Zagor.hu legújabb Kaland Játék Kockázat kiadványaival! A rajongóknak pedig innen üzenem, lesznek még alkotások KJK témában, a Zagor figura csak a kezdet volt!

Azért szépen fejlődött a TV Maci is, Paprika Jancsi egészen "kikerekedett", így már összetéveszthetetlenül hasonlít a tévés alteregójára. Még sok munka van hátra, de már körvonalazódik a project vége. Abban biztos vagyok, hogy a figurát meg lehet majd vásárolni, de csak limitált számban és az is nagyon valószínű, hogy valamennyi példány festve fog gazdára találni, de ez még a jövő zenéje. Pár nap és mehet is az öntődébe, utána pedig elkezdem a munkálatokat a rég áhított Pajkos Póni fogadón.


2014 január 25.

Le kellett szednem a maci fejét, menet közben ugyanis két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy nem terveztem neki nyakat, így a masnit nem volt mire feldolgozni, a másik pedig (és ez az érdekesebb felfedezésem), hogy a maci feje nem gömb alakú, hanem ovális, amit az oldalára fordítottak. Ezért a fejet ki kellett egészítenem és gömbből tojásdaddá kellett formáznom. Felkerült továbbá a masni (kezdemény) is, faragtam a pizsamaujján, elkezdtem továbbá kialakítani a kézfejet és persze Paprika Jancsit is. 1-2 héten belül biztosan befejezem és kezdődhet is a munka a már berendelt Pajkos Póni fogadón.


2014 január 24.

Légy üdvözölve kedves látogató a megújult Vargaműhely.com oldalon és mi tényleg megújultunk, nem csak azt hazudjuk! Két hónap még hiányzik hozzá, de ezt a kis csalást nagyvonalúan nézzük el, ugyanis közel hét éve vagyok jelen saját honlappal a neten, az első bejegyzést még 2007.03.06-án tettem meg az első honlapomon, ami az extra.hu szolgáltatónál üzemelt és már túl van 3 nagy revízión, illetve egy tárhelyváltáson. A mostani megújulás tehát a 7 éves fennállásnak is köszönhető, és mert bizonyos tekintetben kissé szétszórt volt az oldal, ezért most kapott új dinamikus menüt, egységesítettem a betűtípusokat, számos dolog törlésre került és jó néhány grafikai elemet is újraterveztem. Jelenleg az oldal a 3.0-ás verziónál tart és persze sosem állunk meg, így a jövőben további fejlesztések várhatóak. Noha az oldalt sokan látogatják (amit külön köszönök) a kínkeservesen összehozott fórumot senki sem használta, ráadásul a kiszolgáló is tárhelyet váltott, én pedig lusta voltam az adatbázis paramétereit újra beállítani, így a törlés mellett döntöttem. Elképzelhető, hogy be fogok üzemelni egy vendégkönyvet, bár annak se látom sok értelmét, mert akinek tetszenek a dolgaim és érdeklődik az újabb művek iránt, az úgyis pozitív véleménnyel van az irányomba, vagy legalábbis a honlapon található dolgok irányába, aki meg negatív véleménnyel bír, azzal eddig sem foglalkoztam és ezután sem fogok, így a vendégkönyv semmilyen pozitív hozadékkal sem bírna. A vendégkönyvről egyébként is az jut eszembe, mintha egy már letűnt dolog fals érdemeinek a méltatása lenne, vagy egy halotti mise, ahol az egybegyűltek rövid szösszenetben értekeznek Gyózsiról, aki a feleségét is verte, meg a gyerekeit is ütötte, de legalább ivott is, mint az állat, ugyanakkor a misén mégis mindenki a könnyeivel küszködik, mintha bárkinek is hiányozna. Fórum, vendégkönyv, egykutya. Megjegyzem az oldalt teszteltem IE, Chrome és Firefox böngészők alatt és nálam nem is esett szét, ezért ha nálad kedves olvasó szétesik, akkor vagy az én rendszerem túl tökéletes, vagy a tied nem. Volt némi időm a TV Macival is haladni, de majd a következő frissítésben teszek fel róla képeket, illetve a malom értékesítése is halad a maga útján, így az eredményeken felbátorodva kezdek neki hamarosan a Pajkos Póni fogadónak. Persze működött a marketing is, amit külön köszönök CZGerinek, fontos a jelenlét a külföldi fórumokon, anélkül az ember teheti is a dolgait a fiókjába. Noha a malmot én szobrászkodtam össze, fontos megemlíteni, hogy a Sebitár az öntés tekintetében ezúttal is nagyszerű munkát végzett, ami nem elhanyagolható mértékű hozzáadott értéket jelent, azt pedig meg sem kell említenem, hogy már egy ideje valamennyi makettemet velük öntetem és nem lesz ez másként a TV Maci esetében sem. A következő bejegyzésig zárom soraimat és köszönöm a látogatást!


2014 január 16.

Megindult a malom értékesítése, összeállt a teljes marketing anyag. Danival hajnal 3-ig dolgoztunk rajta, de azt hiszem, megérte. Felkerült az ebay link, megállapítottuk az árat és összefésültük a dolgokat, így legnagyobb örömünkre egészen kikerekedett a végeredmény. December elsején kezdődtek a munkálatok, az elmúlt másfél hónapban gőzerővel dolgoztam rajta, majd a múlt héten a Sebitár átvette a terméket és professzionális gyorsasággal és nagyszerű minőségben elkészítette a formát és az első öntvényeket, melyből a képeken látható már a sajátom. Csak egy gyors alapozást kapott a fényképek kedvéért, de már alig várom, hogy festve is megmutathassam nektek a kis hobbitfalvi malmomat. Újabb képeket töltöttem fel a saját menüjébe, továbbá az árat és egyéb közérdekű adatokat is kitettem, melyeket ->IDE<- kattintva már meg is tekinthettek!


2014 január 15.

Hosszú utat tett meg a makett, mire elérkezett ennek a bejegyzésnek is az ideje, azonban az értékesítés folyamatába ezúttal csak besegítek, ugyanis az öntvényeket és a megrendelések teljesítését a Sebitár Workshop végzi, lévén, az épületet az Ő megrendelésükre készítettem (meg persze a magam örömére). A bal oldali menüben már megnyitottam a malom saját menüpontját, melybe folyamatosan töltöm föl az újabb információkat, így az ár/súly/postai és egyéb költségek vonatkozásában is valamennyi adat oda kerül majd. Az épület kategóriája "Wargame", azon belül is a 10 mm-es figurákhoz lett méretezve. Ez persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az is vásároljon magának, aki makettezés/festés céljából éli ki hasonszőrű szenvedélyét, ugyanis a modell aprólékos kidolgozottságával bőven ad munkát bármely makettezni szerető vagy arra vágyó alkotónak. Nem elhanyagolható továbbá, hogy ez egy filmhű makett lett, így a valóságban is létező épület valamennyi fontosabb részét igyekeztem kategóriájának megfelelő igényességgel leképezni. Ilyen kivitelezésben és méretarányban ennyire filmű hobbitfalvi malommal még nem találkoztam. Hamarosan ki is fogom festeni a saját öntvényemet és a festés folyamatáról külön bejegyzésben fogok beszámolni a kedves érdeklődő közönségnek. Az ár tekintetében még nincs pontos információm, de megközelítőleg 6 - 9 000 Ft lesz a csomag ára, mely az épületen túl tartalmazza külön a kerítéseket, vízkereket, hordókat és a kerék fölött található vízáteresztő vályút is. A malom saját menüpontját bal oldalt a miniatűrök alatt, vagy ->IDE<- kattintva érhetitek el! (Még több kép a menüben!)


2014 január 10.

Elérkezett az év első hivatalos projectje is, ami csak kis csalással nevezhető az év első munkájának, ugyanis a TV Macit már múlt év végén elkezdtem tervezni, de a hobbitfalvi malom miatt kénytelen voltam szüneteltetni más személyes projectekkel egyetemben. Most azonban van némi időm, míg el nem kezdem az újabb megrendelések teljesítését, többek között a Gyűrűk Ura filmekből megismert Pajkos Póni fogadó megvalósítását, de arról majd később ejtek szót. Jó hír, hogy a Sebitar Workshop a mai napon elkezdte a hobbitfalvi malom sorozatgyártását. Amint kapok mintát az első öntvényből, természetesen ide is ki fogom tenni. Egyelőre az árról nincs információm, ugyanis a makettet megrendelésre készítettem, tehát nem én fogom árusítani. Sajnos a magyar piac nem cél és ezt kicsit keserűen mondom, mert nagyon szeretem a hazámat és minden honfitársamat, aki kicsit is érdeklődik a kétkezi művészetek iránt. A hazai szegmens apró, az itteni rajongók egyetlen elismerésre méltó gyűjtőhelye pedig az általam is nagyra tartott inkvizitor.hu weboldala. Azonban az ottani közönség igényeit már egy - két modell eladásával is ki lehet elégíteni, így a hazai piaci szegmensre nem igazán lehet alapozni. Egyetlen hazai brand van, amire viszont szívesen építenék figurákat és diorámákat, az pedig Cherubion világa, ráadásul a nagyszerű Nemes Istvánt (Jeffrey Stone) és néhány alkotótársát ismerem is, de ez a tervezet még várat magára, legalábbis egy darabig még biztosan. A TV Maci ugyan már nem nevezhető kortárs brandnek, szegény Foky Ottó bácsi is elhunyt már, de ha van valami, amit érdemes elkészíteni, akár posztumusz elismerés formájában és így is adózva Foky Ottó zsenijének, az minden bizonnyal ez a kedves figura lenne. A 60-as éve óta TV Maci számtalan inkarnációt megélt már, de az én korosztályom minden bizonnyal a Foky Ottó féle verzióra emlékszik leginkább. Személyes véleményem sokak egyetértését váltaná ki, ha nagy nyilvánosság előtt jelenteném ki, hogy ez a verzió lett mind közül a legjobb. A 2012-es verziót nem állítom a tv macik sorába, ugyanis koncepciójában nem sikerült az alkotónak megértenie a macik általános üzenetét, de ez az értékeltolódás alapvetően jellemző a korunkra. Az emberek többségének súlyozási problémája van és ez az élet minden területére kiterjedt, a művészetet sem hagyta érintetlenül. Számomra tehát a tv macik sora Foky Ottó zseniális teremtményével zárult, az Ő változata lett tehát a maciság ómegája. Ezt a zsinórmértéket pedig kötelezően meg kell őrizni, ezért is öntöm szoborba, hogy az örökkévalóságig hirdesse egy nagyszerű alkotó kedves teremtményét és az üzenetet, amit ma már egyre kevesebben értenek meg, ennek a képességnek az elvesztése azonban nem a tudat hiányának, hanem az említett értékeltolódásnak tudható be.

A tv maciságról bővebben olvashatsz -> ITT <-

Előző oldal ->